Sárkány Gyémánt Epilógus


Hi Guys! 
Igen, elérkezett a tényleges búcsú ideje. :) Mint már említettem nem ez a vég, lesz folytatás, de egy kis szünet fog a blogra most beállni. :) Köszönöm azoknak akik írtak a bloghoz, akik többször is jeleztek. :) Köszönöm Evannaly Wolfingnak és 日本の竜 LoveDragonVore2000™-nek, hogy folyamatosan írtak megjegyzést. És köszönetet mondanék a design tervezőimnek is, akik tervezték a blog élete folyamán a kinézetüket. :) Köszönet Reina Hatakénak, aki ráébresztett, hogy nem szabad abbahagyni egy dolgot, amit már elkezdtem. :) Köszönöm a barátaimnak, akik ugyan először hülyének néztek, hogy írok, de végül ők is érdeklődni kezdtek a történet iránt. :) Köszönöm a tesómnak, aki sokat segített a kialakulásában, szereplők személyiségén.
Köszönöm nektek! Nélkületek nem járnék most itt. :)
Dorothy R. J.  


Epilógus



Egész éjjel egy helyben ültem és néztem a semmibe. Talán el is aludtam, már nem emlékszem. Amikor az első ember magához tért nem vettem észre. Szinte mindent kizártam a külvilágból. Csak a nyomasztó üresség foglalta le az agyam, hogy Ahkriin többé nem tér vissza.
- Mi történt? Rohadtul fáj a fejem. – Robin ült le mellém és mikor meglátta kisírt szemeim elfehéredett. – Kim, atyaég, hogy nézel ki?! Mi a baj?
 A kezemet megfogta, de teljesen paff voltam, így nem tudtam sehogy se reagálni. Néztem magam elé, a sziklaszirt alá, ahol a pusztaság húzódott.
- Meghalt.
 Robin megrázta a fejét és felsóhajtott. Közelebb ült, hogy átölelje a vállam. Izzadság, vér illat áradt a testéből, tudtam, megsérült. Mégis inkább velem foglalkozott. Bal karja ernyedten lógott maga mellett, alvadt vér száradt a csuklója belső felére.
- Sajnálom. – Egyből levette, hogy kiről beszélek. Mondjuk nem volt nehéz. Csak ő nem volt köztünk.
- Az én hibám. – Suttogtam elhalt hangon. – Ha közelebb engedem magamhoz, akkor nem történt volna ez meg. Akkor még mindig élne. Még mi…
- Fejezd be. – Robin hangja olyan hirtelenül ért, hogy összerezzentem. – Ne magad hibáztasd. Dinoksetiid tette tönkre a kapcsolatotokat és persze mi is. Hazudtunk neked, hogy ki vagy, ő ki, mert azt hittük így megvédhetünk. Az történelem ismételte önmagát. – Kínosan felnevetett. Kérdő tekintettel meredtem rá, mire megköszörülte a torkát és folytatta. – Ahkriint is korlátozta Dovahgloz, hazudott is neki az erejét illetően, ez biztos. Nem mondta el ki az apja, hogy valójában hibrid. Tudom, ez így biztos sok lehet, számomra is felfoghatatlan. Egy sárkány, ember, démon keverék eléggé durva. De Ahkriin ez volt.
- De akkor is én…
- Ha nem te, akkor más. – Mordult fel. – Nem haragszik rád, ebben biztos vagyok és te is lehetsz az. Szeretett téged és meg akart védeni, mint egy családtagot. Habár lehet más voltál.
 Rázkódni kezdett a vállam és a szárnyaim is.
- Na… - Robin magához húzott. Szorosan tartott, nem engedett el és nyugtató mély hangon mondta tovább. – Ne sírj. Ahkriin nem fog elhagyni, hiszen itt a kő még. A lelke egy része benne van.
- Már nincs. – Megráztam a fejem. – Összetörtem.
 Robbie elhűlve nézett rám egy pillanatra, majd szomorúan elmosolyodott. – Micsoda csaj… Ezt nem mindenki merte volna megtenni. De ettől függetlenül Ahkriin veled lesz mindig.
 Letöröltem a könnyeim és kihúztam magam. A szél végig simított a kezemen, a hajammal játszott és az arcomba söpörte. A szél, amely végigsimít az arcodon, vagy felemel a levegőbe. Én leszek.
- Tudom. – Halványan elmosolyodtam. – Hiszen megígérte.

***

  Nem sokkal később a többiek is ébredezni kezdtek. Haurus ébredt fel legközelebb és azonnal elkapta Setiidet, aki még mindig kábultan feküdt Dovahgloz mellett. A sárkánykirálynő magával vitte az udvarába később. Nem akarta megölni, de a testőri rítusra elküldte. Azt mondta, hogy ha ott nem tud megjavulni, akkor már sehol.
  Lorka és Julie azon nyomban megkerestek és szorosan átöleltek. Vigasztaltak, próbáltak engem összeszedni, de a legkevésbé se ment nekik jól. Magányra volt abban a pillanatban szükségem, de ezt még nem kaphattam meg, hiszen még sokunknak segíteni kellett. A gargouillék hipnotizálva voltak, ezeket Dovahgloz elintézte és útjukra engedte őket. Era megkért, had mehessen velünk Organarba az udvarba, árva volt és nem tudott hova haza repülni. Természetesen beleegyeztem.
  Kishan bosszúsan ébredt fel, de mindent tudott, ami történt. Kapcsolatban volt a külvilággal, miközben aludt. Látta, ami Ahkriinnal és velem történt, de nem szólt senkinek. Egy ideig nem akarom elmondani nekik. Egy ideig? Soha inkább, jobb, ha az én és az ő titka marad.
 Akkor most mihez fogsz kezdeni? – Kérdezte, mikor hazafelé repültünk.
Azt, amit megígértem neki. Felkeresem a szüleimet, az igazi szüleimet és megismerem őket.
 Nem lepődött meg a válaszon, valószínűleg sejtette, hogy ezt fogom tenni. De mégis elgondolkodott és fájdalmasan nézett a szemembe újra. Félve.
Mi a baj Kishan?
Tudod… szeretnék kérni valamit. – Bólintottam. – Engedd, hogy elmenjek.
 Tágra nyílt szemmel néztem rá. Miért?
Szeretném megismerni a világot. Ezen a helyen úgy érzem, hogy megfulladok, itt éltem le az egész életem, és azért mert ide kényszerítettek. Dovahgloz sokat segített a helyzetemen, de szeretném, ha nem csak ezt az országot látnám. Jó lenne más helyekre is eljutni. De ehhez a te engedélyed is kell. És persze csak akkor megyek el, ha te is engeded.
  Fura volt beleegyezni, de ez egyértelmű, hogy elengedem. Nem vagyok az anyja, hogy a nyakán üljek. Tudtam mit érez. Leginkább én is ezt tettem volna, de nekem még dolgom volt. Valószínűleg én már nem megyek haza végleg.
Jaj, Kishan persze, hogy mehetsz! – Mosolyogtam. – De hiányozni fog a hülye humorod.
Tudom. – Szemei melegen felvillantak. Déja vu érzésem támadt, a szívem összeszorult. – Te is fogsz nekem te buta liba.
 Nathaniel volt az, akinek az ébredésénél a torkomban dobogott a szívem. Először fogok vele így találkozni. Első alkalom lesz, hogy a valódi énjét látom, ami ugyan egy csodálatos sárkány, de mégis más.
 A fejét felemelte, mire felmordult. Vérzett több helyen is, valószínű csontja is tört. Mélyen a szemembe nézett és feltápászkodott. Egyik lábáról, a másikra támaszkodott, végül teljes magasságában rám nézett. Jóval nagyobb, mint Ahkriin volt, így teljesen hátra hajtottam a fejem, hogy viszonozzam a pillantását. Intett a fejével, követtem egy eldugottabb helyre, ahol a többiek nem tudtak látni.
Szóval ez vagyok én. – Megrántotta a vállát és lenézett, de egy pillanat múlva ismét a szemembe.
- Hű… - Kinyújtottam a kezem, fejét lehajtotta, hogy megsimogassam az orrát. – Gyönyörű vagy.
 Megrázta a fejét és undorodva végignézett magán. – Egy szörnyeteg vagyok, nem más.
Most én ráztam a fejem. – Nem. Te Nathaniel vagy, a fiú, akit szeretek, még ha sárkány is az igazi valód. Nem szörny, hanem egy hős. Ha nem jössz, akkor azt hiszem, nem itt állnánk.
Puszta szerencse volt, hogy átváltozhattam Kim. Nem a saját akaratomból történt. De ezzel az erővel már megsebesítettem a nővérem egyszer tudod.
- De engem megmentettél. – Szálltam be a vitába.
 Nathaniel felemelte a fejét, hogy szétnézzen, szemeibe egyszer csak valami ijedt fájdalom szökött.
Ahkriin… nem ugye?
De. Elment Nate.
Sajnálom Kim. Tényleg, azt gondoltam, hogy ezzel minden jóra fordul. Sok mindent meg kellett volna beszélnetek.
- Ne aggódj, megbeszéltük. – Elmosolyodtam és visszamentem a többiekhez.

  Otthon nem valami meleg fogadtatásban részesültem, amit megértek. Először is a nagyim – vagyis… dédim? – tolt le elég jól, hogy mit gondolok, hogy tönkre teszem a kastélyt és a kertet. Valószínű rájött, mikor itt tomboltam. Habár nem volt nehéz, egy sárkány sem olyan hisztis, mint én. Ezután jött Stephan. Iszonyatos komolysággal fogadott, amitől megrémültem. Nem mondta el, amit akart, inkább később akarta.
 Mindannyian lepihentünk, akiknek kellett ellátták a sebeit, megmosdottunk. Juliékkal a fürdő részlegen próbáltunk lenyugodni. Elmeséltem nekik, hogy Dinoksetiidnél rám támadott egy ismeretlen fiú, aki meg is csókolt. Ötletük sem volt ki lehetett az, de megígérték, hogy majd kutatnak. Lorka egyből értesítette Haurust, hogy kerestessék meg azt a fiút.
- Mi van közted meg Haurus között? – Kérdeztem végül rá, amire mindig is kíváncsi voltam. Sose viselkedtek úgy, mint akik csak lovasa és sárkány, sem, mint a barátok. Több volt a kapcsolatuk, puszta barátságnál, ezt tudtam és mindenki, de sosem kérdezték meg nyíltan tőlük.
- Tessék? – Lorka elfehéredett, de az orcája olyan vörös lett, mint a rák.
- Most komolyan ismételje meg? Lorka tudom, hogy értetted. – Julie felcsattant, mire mindketten összerezzentünk. Nem volt megszokott a barátnőmtől ez a fajta hév.
- Nos… - A mellettem ülő, tejföl szőke lány idegesen túrt a hajába. – Mi… Nem igazán vagyunk barátok.
- Vettük észre. – Fújtam ki a levegőt. Próbáltam elterelni más témákra a figyelmem, hogy ne csak Ahkriin zöld szemei járjanak a fejemben. Néha sikerült, mint például most.
- Lorka, mondd meg őszintén. Lefeküdtetek? – Julie összefonta a karjait és szúrós pillantást vetett a barátnőjére.
- Hát… - Még vörösebb lett. Julieval egymásra néztünk és kajánul elmosolyodtunk.
- Uuu… milyen volt? – Egyből neki estünk, nem hagytuk annyiban. Szegény lebukott orrig a víz alá, hogy ne robbanjon fel a feje. – Sose hittem volna, hogy képes leszel ilyenre! Egy sárkány! És a lovasa!
- Nem olyan rossz az, mint azt gondoljátok. – Elhúzta a száját. – Sőt, egész jó volt. – Elmosolyodott. – Rohadt jó valójában.
- Akkor most együtt vagytok? – Catherine is beszállt a beszélgetésbe, akit eddig észre se vettünk.
 Lorka zavartan bólintott.
- Várható baba? – A szemem felcsillant egy kisgyermek gondolatára. A lány villámokat szóró tekintettel pocsolt le, de mosolygott. Mosolyogtam, de újra belém hasított a nyomasztó gyász. Tudom, nem kellett volna ezen csüngenem, de nem tudtam elengedni. Még nem. Ahkriin egyszer már megvakult az egyik szemére miattam. Azt hittem ezt talán jóvá tudom majd tenni valahogy, de ez lett belőle.
Sajnálom.
 Megforgattam a fejem, keresve a hangot, ami csak úgy bekúszott a tudatomba. Először megrémültem, féltem, hogy a drakim újra jelentkezik, de nem. Ez annál a hangnál jóval mélyebb és érdesebb volt. Olyan, mint… Ahkriiné. Ugye nem bolondultam meg? Vagy örökké fogom hallani? De…
- Egyébként Stephan szeretne veled beszélni Kim és Dovahgloz is. Mindenkit odahívott, aki ma ott volt a harcnál. – Catherine felállt a meleg vízből és egy törülközőt terített magára, majd kicsavarta a vizet aranyszínű hajából.
- Miről? – Vontam fel a szemöldököm.
Catherine megvonta a vállait. – Nem tudom, de fontos lehet, ha ennyi embert odahív.
 Inkább ennyi lényt odahív lett volna a helyes kifejezés.
 Kimásztunk a rózsaillatú vízből és mi is összeszedelőzködtünk. Egy óra múlva – mikor már megszárítottuk a hajunkat, normálisan felöltöztünk -, eljutottunk a könyvtárig. Ez más volt, mint ami Nate-k háza alatti pincében van. Ennek nagyon nagy belmagassága volt, legalább tíz méter, de biztos voltam benne, hogy valahol a tizenötöt is elhagyja. Plafonig érő, barna polcok sorakoztak egymás mellett, csalogatva rengeteg könyvükkel az arra tévedőket. A felső sor előtt fekete hajlított vas korlát húzódott, nehogy leessenek, akik felmásznak addig. Csigalépcső vezetett fel, aminek magas fokai biztos sok térdfájást okoztak már.
 Leginkább csak a falak voltak körbevéve polcokkal. A szoba – terem -, padlójából – ahol nem volt mire támasztani -, polcoszlopokat helyeztek el, amelyek henger alakúak voltak, tele könyvekkel és fiókokkal. A faltól induló korlátok ide is eljutottak, ami miatt olyan érzésem támadt, mintha a fejem felett egy labirintust építettek volna.
 Az ablakok nagyok voltak, rögtön a három méteres sötét fa ajtóval szemben egy még hatalmasabb foglalt helyet, aminek két oldalán halványzöld függöny díszelgett. Az egész hely nyugodt volt, idilli és… volt valami érzésem, amit nem tudtam megmagyarázni.
- Végre. – Robin az egyik oszlopot alul körbeölelő fotelban ült, bal karja felkötve, arca most már nem volt olyan koszos, mint amikor utoljára láttam. – Azt hittem már Catherine megevett titeket. – Cath egy szúrós pillantással válaszolt, mire Robin féloldalas csintalan mosolyt vetett a lányra.
- Szóval, miről is lenne szó? – Krákogtam, mert már szerettem volna az ágyamba feküdni és elaludni… lehetőleg örökre. Körbetekintettem Nate-t keresve. Először nem vettem észre, de végül kilépett az egyik oszlop mögül. Ő is csupa seb volt, a jobb orcáján éktelen nagy kék-zöld folt húzódott egészen a homloka közepéig, átfutva az szemén. Karján is kék foltok, háta merev volt és légzése kicsit lassabb a kelleténél. Persze a sok karmolás és vágás őt sem kímélte.
 Bólintott, hogy menjek közelebb. Óvatosan, csoszogva indultam el felé, majd egyre nagyobb léptekkel. Legszívesebben a karjába vetettem volna magam, de ő se és én se voltunk éppen romantikus hangulatban.
 Mikor már csak egy fél méter választott el minket láttam meg: a kék foltok tulajdonképpen pikkelyek. Az arcát ékesítő a szemén áthaladva azt is sárkányszemmé változtatta. Ezüst szeme pupillája csíkban mozgott, írisze eltakarta a fehérjét.
- Jól vagy? – Súgta nekem, vállával kicsit megbökve.
 Ingatni kezdtem a fejem. – Majd jobban leszek, ha ágyba kerülök. – A gyomrom szorítani kezdett, ahogy belegondoltam, hogy egész éjszaka egyedül fogok feküdni az ágyban.
 Te jó ég, mennyi idő telt el a Földön?!
- Ígérem kicsim, gyors leszek, látom fáradt vagy. – Stephan felállt az asztaltól, ami az ablak alatt volt. – De inkább ülj le. – Megráztam a fejem, mire vállat vont. – Nekem így is jó.
- A lényegre kérlek. – Hangomba a kelleténél több türelmetlenség és nyűg került, mint szerettem volna.
- A helyzet a következő. – Kezét az asztalon fekvő térképre helyezte. – Mivel én már elég idős vagyok, Jessei is ezért itt az ideje, hogy egy új uralkodó kerüljön Organar trónjára. Jó ideje én vagyok a király, majdnem mióta megfogantál. – Fintorogtam egyet, hogy így beszélt az igazi családomról. – És már nem tudok úgy odafigyelni a birodalomra, mint régen, kell egy szemfülesebb, fürgébb, erősebb király vagy királynő.
- És akkor? – Kishan türelmetlenül topogott nekidőlve az egyik polcnak. Rá néztem aztán újra a dédapámra.
 Stephan egyenesen a szemembe bámult. Arany szín íriszei élénken csillogtak, nem árulkodtak az öregség jeleiről, még mindig olyanok voltak, akár egy fiatalemberé. Úgy éreztem felnyársal, feszengett magában, mintha nem akarta volna elmondani azt, amit akart, vagy nem tudta, hogy kezdje el. Összefontam a karjaim és belevájtam a körmöm a felkaromba. Mereven figyeltem, észre sem vettem, mikor a vállam rángani kezdett. Nathaniel a kezét végigsimította a csukja izmom vonalán, amitől valamennyire lenyugodtam, de még mindig vártam.
 Végül megszólalt végre:
- Azt szeretném, ha te lennél a királynő.

10 megjegyzés:

  1. Wáááhhh Kim mint Királynő???? Na erre a csavarra a legkevésbé sem számítottam. Az utolsó sornál tátva maradt a szám (nem vicc, komolyan xd). Na a lényegre térve össze foglalom az eddigieket. Először kezdem a pozitívakkal. Nos nekem tetszett hogy a csjt keverted egy kicsi fantasyval (sárkanyok a kedvencek *-*). És maga a történet is megfogot, beleolvastam és alig bírtam kivárni a következő részt. Na szépen kitértél mindenre, szereplőkre, helyszínekre, még az érzelmekre. Tetszett a blog desingje és hogy a szövegbe csentél képeket vagy mozgó képeket. Nem tudom mit mondhatnék még egyszerűen imádom a blogodat és nagy izgalommal várom a második évadot. Most jönnek a negatívumok. Nekem csak két bajom volt a bloggal: 1: sok volt a helyesírási hiba, de a vége fele már egyre kevesebb, 2: amikor írtad hogy a csj szereplőkeg kicseréled másra ott nálam igen nagy kavarodás volt. Mindig vissza kellett néznem hogy ehelyett a csj kari helyet ki is van? Ennyi a problémám a bloggal kapcsolatban.

    U.i.: Köszönöm hogy még mindig emlékeztél rám és a kommentemre. Meghatódtam, tényleg. Nem tudom, te nézel animéket, én igen és valami fontosat megtanítottak. Soha nem szabad feladni, ha akadályokba ütköztél küzdj és ne add fel amíg az álmod megvalósul. :) Ezt tanítottak nekem.

    Uu.i: Nagyon várom a második évadot és gondolom most ötlet hiányban szenvedsz ajánlok egy könyvet. Nagyon izgalmas, érzelmes. Volt amikor elsírta magam, volt olyan is hogy röhögnöm kellett. Egyszóval imádtam. Ja a lényeget ki ne hagyjam: SÁRKÁNYOKRÓL szól. Igen direkt írtam nagybetűvel a "sárkány" szót. :"D

    Író: Chris d'Lacey
    Könyv(ei): Tűzkönny (1 rész), Jégszikra (2 rész), Tűzcsillag (3 rész)
    Sorozat. Van 4 része is csak még nem jelent meg magyarul. Sajnos. :c

    Röviden a tartalmáról:
    Egy 20 éves főiskolas srác Hóbortos Köz 42 számnál bérelni fog egy szobat. Mint kiderül az anyuka sárkányszobrokat csinál és azt állítja, amiket teremt agyagból azok élnek. A fiú azt hiszi megőrült, de később rájön egy hatalmas titokra. És csak az anyuka,a lánya és ő tudják a titkot. De valyon mások is megtudjok? Valyon tényleg van lelkük az agyagból készült sárkányoknak? A fiú elhiszi mindezt és nem fog elköltözni? Mindez kiderül ha elolvasod a sorozatott.

    Ajánlom, nagyon megszerettem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. U.R.A.M.A.T.Y.Á.M :D
      Tényleg ennyire tetszett volna Kim története? Ennek örülök, nagyon. :) Remélem, a második évad se fog csalódást okozni, ahol már tényleg igyekszem a legkevesebb helyesírási hibát véteni. Nos, még nagyon kezdő koromban írtam a blogot, nem is wolrdbe, és persze nem annyi "tudással", mint mostanában. De azokat javítom, igyekszem pótolni, a hiányosságait is. :)
      Persze, hogy megemlítelek, kedves Reinám, mert miattad - is - folytattam tovább a blogomat. És nagyon is tisztában vagyok az animék tanításával, nagy otaku vagyok. :D
      Köszönöm, hogy írtad ezt a könyvet, majd megnézem, habár most rengeteg olvasmányom van nyárra, és nem tudom hogy fogok vele végezni, ráadásul elég kemény gimi elé nézek, úgyhogy nem tudom, hogy fogja engedni az időm, de majd megnézem. Nagyon tetszik így elsőre. :)
      Köszönöm még egyszer, hogy olvastál, remélem nem hagyod majd el blogot, olvasod tovább a második évadját is! ;)
      Ezer puszi:
      Dorothy R. J.

      Törlés
  2. Ha nem lesz 2.évad, akkor én kinyuvasztalak. (na jó TALÁN nem)
    Király lett. Én valahogy számítottam rá Hogy Freya királynő lesz. Kár hogy meghalt a sárkányherceg. Jó hogy megtaláltam ezt az oldalt. Én már olvastam a Tűzkönny,Jégszikra, Tűzcsillag sorozatot. Csak ajánlani tudom. Nagyon tetszik a Sárkány Gyémánt. 👍👍👍👍👍👍👍👍👍✌✌👍👍

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Hah, igyekszem. :D nem szeretnék meghalni😂 örülök, hogy tetszett. ☺😊

    VálaszTörlés
  5. Hali. Igen, én még mindig itt vagyok és várok. :"D Lelkes olvasód Reina, de hívj Timinek.

    VálaszTörlés
  6. Hah, igyekszem. :D nem szeretnék meghalni😂 örülök, hogy tetszett. ☺😊

    VálaszTörlés
  7. Kop-kop? Zavarok? Először is kellemes őszi szünetet kívánok! :) Másodszor kb mikorra várható a folytatás?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Bocsánat a késői válaszadás miatt, csak a gimi egy kicsit lefoglalt az utóbbi félévben.
      Kérdésedre a válasz pedig... nem tudom. Mostanában úgy gondolom elég lezárt lett a sztori - viszonylag -, habár az utolsó mondatával a történetnek ezt bárki megcáfolhatja. A következő évadon töröm a fejem, de az lenne a legjobb, ha újra írnám az egészet. Hosszú és iszonyat fárasztó munka lenne ez, de még nem tudom hogyan tovább. Köszönöm, hogy megint írtál!
      Kellemes ünnepeket!
      Dorothy R. J.

      Törlés
  8. Szia! Remélem jönni fog a második évad! Tudod, mikor a sztorit az elején olvasni kezdtem, ez volt a második kedvencem az Eragon után. Nagyon tetszik.
    ÉS nagyon fontos, hogy ne vegye el semmi a kedvedet az írástól! Én bízom benne, hogy gimi mellett is sikerülni fog a sztori újraírása, valamint később a második évad megírása! Sok sikert a gimihez és az íráshoz, nagyon remélem, hogy sikerrel fogsz járni!

    VálaszTörlés

Trailler

Szablon wykonała Sasame Ka z Zatracone Dusze